Kreatív időtöltés

Az az igazság, hogy kemény meló ez az öt gyerek. Pontosabban mindaz, amit velük, mellettük, értük el kellene végeznem. Korábban hittem benn, hogy jó időbeosztás kérdése az egész, a 24 órának elégnek kell lennie. Most egy kicsit meginogtam. Nehezen érem utol magam, s az előttem szétterülő káoszt. Szívesen csinálom, mert hiszem, hogy van értelme, de mintha megrövidültek volna a napok.
Vagy lehet, hogy ez csak a vakációkezdettel járó átmeneti megingás?! Mert hát mégis többen vannak itthon, növekszik a konfliktusforrások lehetősége, még ha a nagyok tényleg tudnak már valódi segítség is lenni. Mire a rutinnak a végére érek, már ebédidő van, s mintha néha a lényeg, a közös aktívkodás, minőségi idő maradna ki.
De... a minap valami jó kis ötletem támadt, valószínű nem magamtól jött, inkább a Szentlélek súghatta, mert én kevésnek érzem magam a kreatív időszervezéshez. Csabika épp unatkozni próbált (TILOS!), én meg épp valamiért nem értem rá vele Carcassone-ozni... Erre hozattam vele egy füzetet, és három sort írtam bele, és annyit kértem tőle, hogy fejezze be, írjon belőle egy oldalnyi mesét. A láng kigyúlt a szemében, bebújt az ágya alá, és nekilátott. Három oldal után boldogan jött le, s mutatta a művét. Hát igazán meghatódtam. Valami nagyon szép, fantáziadús, gyöngybetűs (fiúviszonylatban...) mesét tett elém. És boldog volt. Én is. És Csabi is, amikor este elolvasta, s ráismert a sok fordulatra, amit fejből mesélt a gyerekeknek, mikor kisebbek voltak. Jó egy-egy ilyen megvilágosodás. Jó lenne a mesefüzetet nyáron teleírni...