Búcsú

Búcsú... Ez volt annó az a hely, ahol falun boldog-boldogtalan kisereglett a templom köré, és nagy népi hepaj keretében válogatott értelmetlenségeket, fröccsöntött játékhalmokat és kakasos nyalókát lehetett venni. Vagy legalábbis nekem ez maradt meg abból a néhány falusi búcsúból, amin gyerekfejjel részt vettem.

Aztán tanultunk róla történelemórán, búcsúcédulák, reformáció, meg társai és enyje-benyje, hogy csinálhatott ilyet az egyház.

S valamikor kamaszkoromban,  amikor tényleg megismertem, hogy Isten a szeretet, és ez sok mindent átalakított, akkor a búcsú fogalma is valami új értelmet nyert. Pontosabban lett bármiféle értelme. Vagy legalábbis a szívem belül megsejtette az eredeti jelentését, hogy igen, lehet imádkozni azokért a lelkekért, akik még nem látják színről színre Istent - mondhatni a tisztítótűzben vannak -, s a mi imáink, lemondásaink, életünk segíthet nekik, hogy valóban megtisztulhassanak, s odakerülhessenek, ahova mindannyian vágyunk. Elbúcsúzhassanak a bűneiktől.

S aztán van a mi templomunk búcsúja, Szentháromság vasárnapja, amely valahol erre a titokra épült. Jó közösségben ünnepelni ezt, évről évre, emlékeztetve magunkat, hogy ki is a védőszentünk, és mire is hív. Mifelénk nincsen kirakodóvásár, nincsen kakasos nyalóka, helyette van egy közösség, amelyik együtt ünnepel. Akadályversennyel, közös játékokkal, beszélgetéssel, gyermekeink hangversenyével, s egy hatalmas gulyásozással ebédtájban. A gyerekeink baromira szeretik ezeket az ünnepeket, várják, készülnek, egy kivételével szívesen ki is öltöznek, lelkesen barangolnak az erdei akadálypályán vagy a templom zegzugaiban. Szeretik bámulni a felnőtteket, akik hatalmas gulyáságyúk mögött titokzatos levest kavarnak 300 főre, ugyan a vélemények megoszlanak, hogy mi is fő odabent. Fülöp szerint tojásleves, Anka szerint bójás leves, hát ki melyikben talál több értelmet. Az utána következő palacsinta mindenki számára egyértelmű volt... S mindeközben valahol beléjük ivódik, hogy mindent lehet szeretetben csinálni, szeretetben, vagyis Őbenne.

Hát így ünnepeltünk mi vasárnap, templomunk búcsúját...