2012. április 11., szerda

A négyéves

Növekszik az átlagéletkor a családban, Fülöpünk is betöltötte a négy évét. Csaptunk is nagy dáridót, hisz annyira várta már, hónapok óta kérdezgeti, mikor lesz a szülinapja, s mikor kapja meg végre a hőn áhított méretes szirénázó tűzoltót (mert a szerencsétlen sorsú gyereknek csak duplo tűzoltója, tűzoltó matchboxja, fénykorában szirénázni tudó tűzoltója, meg tűzoltós mesekönyvei voltak, nehéz is így az élet).
S hát szeret biztosra menni, idén már nem meglepetést (vagyis legpetést- ahogy tavaly mondta) kért, hanem kiadta, hogy gesztenyés-rolettis sünistortája legyen, s szigorú kívánságlistát állított össze a vágyott szirénázó járművekről. Hát kapott is bőven, igazán nagyon boldog és elégedett volt, és azóta olyan a házunk, mint ha minimum a Vészhelyzetet forgatnák...

Én meg közben elmerengtem... Szép volt az az április, a cseresznye is csak akkor mert virágozni, amikor Fülöp már kibújt odabentről. Szép volt az a szülés, talán a legszebb, vagy ahogy trendin mondani szokás, a legháborítatlanabb. Burokban, gyorsan, lassú, kíméletes fájásokkal, épp hogy elkezdődött, már ott is volt köztünk ez a kis emberke. Sokáig (nem is olyan sokáig) a Kicsi. Aztán hamar ő lett a középsők egyike, mielőtt még magára eszmélt volna, ami nem is olyan könnyű helyzet, de Ankával való édes szimbiózisa túllendítette a középsők nehéz sorsán. Nem is vittük oviba, hadd erősödjön a kis szövetségük. Jó döntés volt. Amúgy meg keresi a helyét, ki is ő, mire képes, nem látja még a határait. Szeretne nagy lenni, iskolába járni, mindent, ami a nagyoké, és szeretne kicsi lenni, cumiból inni a kakaót, kiszolgálva, öltöztetve lenni, mert ő még "kisbaba". Önállótlanabb is talán, mint Anka, de nem akarom én benevezni őt a "mi mindent kéne tudni egy 4 évesnek?" elnevezésű vetélkedőre. Ő így éli meg ezt a köztes állapotot, s így boldog, kiegyensúlyozott. S lassan növekszik a saját privát kis élettere, ő is csatlakozott az úszók táborához, édes, ahogy alig ér ki a feje a vízből, s könnyeket tud csalni a szemembe, ahogy a bátyjai pártfogásukba veszik az edzés utáni közös vizijáték ideje alatt... Szeptembertől meg megy civilizációt tanulni (vagy tanítani?!) az óvodába...
De itt és most van, most tudjuk őt szeretni, ilyen kis aranyos négy évesen...

2012. április 9., hétfő

Húsvéti kavalkád

Péntek óta készülök írni, mert más írni a kereszt homályában, böjtölve a feltámadást várva, mint húsvéthétfőn szépen illatosan, meglocsolva, degeszre tömve... Bár ez utóbbi a cukordiéta miatt elmaradt...
Szóval a húsvét sok-sok arca mind élni tanítanak, ebben hiszek. Igazi ünnep ez, s talán pont azért, mert ki kell bontani, meg kell fejteni, nem jön magától. Mert hiába takarítom ki a lakást, pucolom meg az ablakokat, hiába sütünk-főzünk a gyerekekkel sok-sok süteményt, kalácsot, sonkát, hiába gondoskodunk, hogy a nyuszi tudjon mit csempészni a bokrok alá, ettől még nem jön el az ünnep, max. a fíling, de az meg kevés. Mert többre vágyunk. Persze a gyerekek öröme, készülődése sok kérdést megválaszol, kitölti a hiányokat, de hát nem csak miattuk ünneplünk...
Szép lassan épült fel belül a húsvét, a minden esti szentmisék, liturgiák, a gyónás, a keresztút, a csend, az egész nap pislákoló mécses készítgették szívünket a feltámadásra. Sőt idén, mivel a keresztút alatt én maradtam itthon az alvó kicsikkel, betettem az évek óta nem látott Passiót. S megint keményen hatott, nem csak a sok vér, meg a minden, hanem kell a kép, a fantázia, mert az ész kevés, hogy felfogja  a titkot. S tényleg átalakult minden, a hangsúlyok, a mindennapos küzdelmeim, keresztjeim, mert ezeket egyszer már valaki értem vállalta, s legyőzte őket. S innentől kezdve már a másnapi veszekedések sem zavartak, simán át tudtam ölelni s szeretni a gyermekeimet is, még ha hol egyik, hol másik elégedetlenkedett, rontotta  a hangulatot, vagy csak simán kifejtette, hogy "szar az élet", máskor ezen felhúzom  magam. Az sem zavart, hogy vasárnap reggel senki nem nyúlt a sonkához, gondosan előkészített finomságokhoz, mert teli volt a hasuk csokinyúllal és rokonaival, igazából jó is volt Csabival kettesben reggelizni... Mert feltámadt és ez több mindennél... És ez az igazi öröm...
És persze ők is boldogok voltak, és nem csak az ajándékok miatt. A varázs hozzátartozik a ünnephez, a katarzishoz, s figyelve a valódi mondanivalóra, azért hinni kell benne. S a sok kis személyre szóló apróság azért mindig fontos nekik, s a keresés öröme fontosabb volt minden logikánál, hogy hogyan ugrál az a szerencsétlen nyuszi ide-oda, nálunk, Mamiéknál, Márti mamához, Pankánál, s a legféltettebb helyre kerültek a megszerzett  könyvek, társasok, fociskártyák, albumok, festékek, orvosi táskák. S mivel ez a nyuszi extra erős kondicióban volt, Mamiéknál még egy óriás trambulint is ottfelejtett (na nem tojt, az már sok lenne), s bár húsvétvasárnap nem dolgozunk, este 8-kor (s ma reggel 7-kor) már minden gyerek kint ugrált a télies húsvétban. S vöröslő fejük boldogságtól sugárzott...
Szóval Krisztus feltámadt! Értünk, akkor és ott, itt és most...

2012. április 5., csütörtök

6 és fél gyerek

Igen, a múlt héten (sem) unatkoztunk. Kettővel többen voltunk 5 napon át, két erdélyi cseregyereket láttunk vendégül az iskola szervezésében. S bár jelenlegi állapotomban (bárki rám néz, meg van róla győződve, hogy nekem már biztosan szülnöm kellett volna) igyekszem annyit csinálni, amit tényleg muszáj a teljes káosz ellen (s ez nem is kevés), de valahogy mégis úgy döntöttünk, hogy fontos mások befogadása, s mindenkinek jó, ha kinyílunk mások felé. S igazából kettővel több vagy kevesebb, már fel sem tűnik, gondoltam én, de azt valahogy mindig kifelejtem a számításból, hogy a gyermekeink enyhén szólva megzakkannak, ha másokkal osztjuk meg a figyelmünket, jelenlétünket. Úgyis mondhatnám, hogy kezdtem magam nagycsaládban érezni az elmúlt napokban... (jobb későn, mint  soha...)
Pedig a nap nagy részét nem is itthon töltötték, úgyis mondhatnám, hogy igazi városnézős élménydömping volt, s a mieink is nagyokat ámultak, pedig láttak már egyet s mást kicsiny fővárosunkból.
Na de a tanulságok röviden:
- 6 és fél gyerek több, mint a 4 és fél.
- Kéne vennünk egy tehenet, mert 5 nap alatt elfogyott másfél kiló sajt, és a fél kiló párizsi sem tart egy napnál tovább.
- A gyerekek mindig baromi jól egymásra találnak, még ha van is korkülönbség, ők igazából csak minket szeretnek idegesíteni.
- A Hajógyári-sziget csúszdakavalkádja minden korosztályban garantált siker.
- 4 fiú közt a legrövidebb út a foci.
- Gyermekeink igazából baromi jófejek, befogadóak és nyílt szívűek.
- Drága férjem továbbra is a legjobb apa kitüntetést érdemli, s nagyon jó volt látni, hogy milyen empátiával, érzékenységgel törődik az otthonuktól életükben először távol lévő vendéggyerekekkel.
Szóval gazdagodtunk, mi is, talán ők is, s megint megtanultam az Igazságot, ha az ember kilép önmagából, a megszokott kis közegéből, s kinyitja a szívét, százszorosat kap. Én meg ígérem mindenkinek, előbb vagy utóbb biztosan szülni fogok. De addig csak lesz még bejegyzés...