6 és fél gyerek

Igen, a múlt héten (sem) unatkoztunk. Kettővel többen voltunk 5 napon át, két erdélyi cseregyereket láttunk vendégül az iskola szervezésében. S bár jelenlegi állapotomban (bárki rám néz, meg van róla győződve, hogy nekem már biztosan szülnöm kellett volna) igyekszem annyit csinálni, amit tényleg muszáj a teljes káosz ellen (s ez nem is kevés), de valahogy mégis úgy döntöttünk, hogy fontos mások befogadása, s mindenkinek jó, ha kinyílunk mások felé. S igazából kettővel több vagy kevesebb, már fel sem tűnik, gondoltam én, de azt valahogy mindig kifelejtem a számításból, hogy a gyermekeink enyhén szólva megzakkannak, ha másokkal osztjuk meg a figyelmünket, jelenlétünket. Úgyis mondhatnám, hogy kezdtem magam nagycsaládban érezni az elmúlt napokban... (jobb későn, mint  soha...)
Pedig a nap nagy részét nem is itthon töltötték, úgyis mondhatnám, hogy igazi városnézős élménydömping volt, s a mieink is nagyokat ámultak, pedig láttak már egyet s mást kicsiny fővárosunkból.
Na de a tanulságok röviden:
- 6 és fél gyerek több, mint a 4 és fél.
- Kéne vennünk egy tehenet, mert 5 nap alatt elfogyott másfél kiló sajt, és a fél kiló párizsi sem tart egy napnál tovább.
- A gyerekek mindig baromi jól egymásra találnak, még ha van is korkülönbség, ők igazából csak minket szeretnek idegesíteni.
- A Hajógyári-sziget csúszdakavalkádja minden korosztályban garantált siker.
- 4 fiú közt a legrövidebb út a foci.
- Gyermekeink igazából baromi jófejek, befogadóak és nyílt szívűek.
- Drága férjem továbbra is a legjobb apa kitüntetést érdemli, s nagyon jó volt látni, hogy milyen empátiával, érzékenységgel törődik az otthonuktól életükben először távol lévő vendéggyerekekkel.
Szóval gazdagodtunk, mi is, talán ők is, s megint megtanultam az Igazságot, ha az ember kilép önmagából, a megszokott kis közegéből, s kinyitja a szívét, százszorosat kap. Én meg ígérem mindenkinek, előbb vagy utóbb biztosan szülni fogok. De addig csak lesz még bejegyzés...