Balatoni pillanatkép

Ha valaki azt hallja a híradóban, hogy a hosszú hétvégén senki nem fürdött a Balatonban, ne higgyen a fülének. Volt két őrült szülő, aki beengedte a 4 őrült gyerekét a 16 fokos vízbe, és hiába volt minden horgászon nagykabát, a mieink boldogan pancsoltak a hullámok között, és kész lázadás tört ki, mikor negyed óra után azt mondtuk nekik, hogy ez azért már sok a jóból, kifelé...

De a siklóvadászat, a levágott fűből fészeképítés (amiben mindannyian belefértek), a biciklizés, Bertaünneplés, majd az esti hazavonatozás azért feledtette velük a szomorúságot, hogy nem engedtük őket egész nap a jeges vízben ázni.

Érdekes a gyermeki lélek, kellenek nekik a határok, a szülői irányítás biztonsága, de az önfeledt boldogság olyan vékony határmezsgye, hogy néha szemet kell hunyni, és hagyni őket ott, szabadon...

Az Igazi választása

Zajlik a választás. De az igazi választás belül dől el. Hogy tudjuk-e választani napról napra a jót, a konkrét szeretet lépéseit, ötletesen, kreatívan, mások felé fordulva.
Csabikánk elsőáldozásra készül, a hittanon elhatározták, hogy sütnek sütit, azt mise után árusítják, és a befolyt összeget elviszik személyesen egy valóban arra rászoruló családnak. Öröm volt látni, ahogy gyúrta a tésztát, formázta a süteményeket, tolta be a tepsiket, töltötte az islereket, mártogatta őket a csokiba, díszítette, és boldogan csomagolta el a remekműveit, s tényleg ő csinálta. Másokért. És öröm volt látni, ahogy árusít mise után, bár nem volt kedve, számolgatja a többiekkel a nem kevés adományt, és érzi, hogy ezzel valóban valakinek segíteni fognak.
Igen, a Jó választása az igazi választás. Mennyi rengeteg lehetőségünk van...