Bevallom őszintén, nem minden közös, családi esténkről jut eszembe a fenti vers... Mert általában rohanunk, teszünk-veszünk, túlfűtött érzelmekkel éljük családi életünket, vagyis szeretünk-veszekszünk-nevelünk, és nem önt el mindig a teljes megelégedettség: együtt lenni jó.
Hála ennek a remek időnek, végre igazán sehova nem mentünk egész nap. Együtt töltöttük az estét. Hála a kályha pattogó tüzének és a WIFI közelségének mindenki egyetlen szobába tömörült. Ki ezért, ki azért... Anka kiborította a nagyasztalra a legújabb 500 darabos kirakóját, én meg nem tudtam ellenállni a kérésének, mellé telepedtem, s elhatároztuk, kirakjuk ma... A nagyok odatelepedtek a telefonjukkal, hogy működjön a net rajta, és békésen pötyögtek, sebaj, legalább odajöttek hozzánk. Fülöp berakott egy Ákos cd-t, és rendületlenül rázták Bertával, teljes beleéléssel táncoltak az asztal tetején. Apa beült a nagyfotelbe, és a szokásos hangzavart kizárva határidős munkáját olvasta. Nem történt semmi különös, eltelt egy-két óra egy légtérben, és nem tört ki a háború. Mert együtt lenni jó. A kirakót pedig kiraktuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése