Berta főz

Tanítanak ezek a gyerekek alaposan. Legutóbb arra, hogy semmihez se ragaszkodjak, mert minden csak egy pillanat. Épp két hányás között vergődtünk a múlt héten, amikor is látjuk, hogy Bertuska széken ágaskodva kapcsolgatja a mikrót. Nagy szikra, aztán egy kis bűz, és csend. Kinyitottuk a mikrót, a telefonom feküdt bent, kiégve...
Lélegzetvétel, bölcs felülről látás, miszerint ez van, aztán a felismerés, hogy a simkártya is kiégett, az elmúlt 10 évben összehalászott telefonszámokkal, jó sok fényképpel, kisebb-nagyobb dolgaimmal, adatokkal.
Annyira mérges voltam rá, magamra, a helyzetre, hogy már csak nevetni tudtam. Napokig persze megszűntem létezni az éterben, de azt hiszem, az sem ártott. Végülis tényleg azért vannak ők, hogy megtanítsanak, semmi sem fontos, minden elmúlik. De itt és most szerethetek.

A szabad játék titka

Egy dolgot nem értek... de nagyon nem. Miért van az, hogy a gyerekek csak akkor képesek békében, kreatívan, örömmel együtt játszani, amikor aludni kéne menni du., vagy közeledik este a fürdés idő? Mint valami szellem, belengi őket a közeledő vég, s hirtelen megjön az ötlet, elcsitulnak a harcok, boldogan építenek, szerepjátékoznak, s hirtelen szeretni kezdik az életet... Ezt hivatalos játékidőben, vagyis a nap nagy részében képtelen vagyok náluk elérni...

Az új családtag

Igen, 8-an lettünk... Nem, nem úgy. Boti nagy örömére, régóta tartó vágyódása beteljesült. 9. szülinapjára családunkba költözött egy hüllő... Először kígyót akart, de arról sikeresen lebeszéltük (nemhiába az örök siklóvadász...), így hát maradt a nem túl nagy gondot jelentő leopárdgekkó, amivel kb. semmit nem kell csinálni, szimplán boldogít minket. Pontosabban Botikát, aki lelkesen simogatja, kézbe veszi, tesók is megsimogathatják, és drukkol neki, hogy sikeresen levadássza a beadagolt tücsköket. Igen, mert csak élő állatot eszik, a lelkem. Sebaj kiművelődtem már én is rendesen a tücsöktárolás fortélyairól, hibernálásáról, (hogy ne szökjenek, s éjszaka ne kelljen romantikus tücsökciripelést hallgatnunk), a különböző lárvák tápanyagtartalmáról, és a sivatagi fény különböző spektrumairól... Szép dolog a biológia.
Az állat hivatalos neve: Philippe Lahm, (sokáig úgy tűnt, Berta lesz a neve, de ez okozott volna némi kavart), beceneve Filkó, Berta szerint gáj-gáj.
A legújabb nézetem, hogy támogatok minden hobbit, kedvtelést, érdeklődést, ami némi valóságélményt nyújt a gyerekeknek, s nem ehhez az online-nyomkodós-képernyőbambuló-vibráló fura világhoz láncolja őket. S inkább veszünk neki gekkót, mint okostelefont, ami az ő korukban már szinte természetes az iskolában.
Hát, Isten éltessen Botika, légy boldog gekkótulajdonos!

4 éves gyíkvadász:

És Filkó: