Húsvéti kavalkád

Péntek óta készülök írni, mert más írni a kereszt homályában, böjtölve a feltámadást várva, mint húsvéthétfőn szépen illatosan, meglocsolva, degeszre tömve... Bár ez utóbbi a cukordiéta miatt elmaradt...
Szóval a húsvét sok-sok arca mind élni tanítanak, ebben hiszek. Igazi ünnep ez, s talán pont azért, mert ki kell bontani, meg kell fejteni, nem jön magától. Mert hiába takarítom ki a lakást, pucolom meg az ablakokat, hiába sütünk-főzünk a gyerekekkel sok-sok süteményt, kalácsot, sonkát, hiába gondoskodunk, hogy a nyuszi tudjon mit csempészni a bokrok alá, ettől még nem jön el az ünnep, max. a fíling, de az meg kevés. Mert többre vágyunk. Persze a gyerekek öröme, készülődése sok kérdést megválaszol, kitölti a hiányokat, de hát nem csak miattuk ünneplünk...
Szép lassan épült fel belül a húsvét, a minden esti szentmisék, liturgiák, a gyónás, a keresztút, a csend, az egész nap pislákoló mécses készítgették szívünket a feltámadásra. Sőt idén, mivel a keresztút alatt én maradtam itthon az alvó kicsikkel, betettem az évek óta nem látott Passiót. S megint keményen hatott, nem csak a sok vér, meg a minden, hanem kell a kép, a fantázia, mert az ész kevés, hogy felfogja  a titkot. S tényleg átalakult minden, a hangsúlyok, a mindennapos küzdelmeim, keresztjeim, mert ezeket egyszer már valaki értem vállalta, s legyőzte őket. S innentől kezdve már a másnapi veszekedések sem zavartak, simán át tudtam ölelni s szeretni a gyermekeimet is, még ha hol egyik, hol másik elégedetlenkedett, rontotta  a hangulatot, vagy csak simán kifejtette, hogy "szar az élet", máskor ezen felhúzom  magam. Az sem zavart, hogy vasárnap reggel senki nem nyúlt a sonkához, gondosan előkészített finomságokhoz, mert teli volt a hasuk csokinyúllal és rokonaival, igazából jó is volt Csabival kettesben reggelizni... Mert feltámadt és ez több mindennél... És ez az igazi öröm...
És persze ők is boldogok voltak, és nem csak az ajándékok miatt. A varázs hozzátartozik a ünnephez, a katarzishoz, s figyelve a valódi mondanivalóra, azért hinni kell benne. S a sok kis személyre szóló apróság azért mindig fontos nekik, s a keresés öröme fontosabb volt minden logikánál, hogy hogyan ugrál az a szerencsétlen nyuszi ide-oda, nálunk, Mamiéknál, Márti mamához, Pankánál, s a legféltettebb helyre kerültek a megszerzett  könyvek, társasok, fociskártyák, albumok, festékek, orvosi táskák. S mivel ez a nyuszi extra erős kondicióban volt, Mamiéknál még egy óriás trambulint is ottfelejtett (na nem tojt, az már sok lenne), s bár húsvétvasárnap nem dolgozunk, este 8-kor (s ma reggel 7-kor) már minden gyerek kint ugrált a télies húsvétban. S vöröslő fejük boldogságtól sugárzott...
Szóval Krisztus feltámadt! Értünk, akkor és ott, itt és most...