31 éves lettem én...

Szülinapoztunk a hétvégén... Mivel drága férjemmel két nap különbséggel van a születésnapunk, így az ünnepléssorozat mindig több naposra sikeredik... Mert hát Istennek hála, hogy ilyen sokan meg akarnak minket ünnepelni.

Szóval volt egy csütörtök. Csabi nem szereti, ha nyilvánosan dicsérem, de azért ez mégis olyan nap, amikor hivatalosan is meg lehet fogalmazni, miért adok hálát benne. Az elfogadásáért, a kitartásáért, a türelméért (amit minden gyerek teljes bevetéssel bombáz, több-kevesebb sikerrel), a figyelmességéért, az egyenességéért, egyáltalán, amiért olyan, amilyen. Ezt persze a gyerekek zsibongása mellett nehéz kimondani, de az epertorta, az apró figyelmességek, a Anka-Fülöp rajzai, Boti gyöngybetűvel írott köszöntése, Csabika akadályversenye (amit nekünk készített) talán egy picit kifejezték: köszönjük apa, hogy megszülettél!

Aztán volt egy péntek. Kaptam ajándékba egy szabadnapot Bertával, s ráérősen intézkedtünk, jöttünk-mentünk, s élveztem, hogy ő még nem szalad el, nem kiabálja, hogy "nem akarom", hanem bizalommal létezik. Kapott fülbevalót is a kis fülébe, a nagy haja árnyékában igazán lányosan csillog a kis aranypötty... Délután igazi terülj-terülj asztalkám (na meg a két kicsi) várt minket Mamiéknál, s miután megtömték magukat, a gyerekek is egészen lenyugodtak, s békében vonultak el a kert különböző zugaiba játszani. Hát kell ennél nagyobb ajándék?

Aztán volt egy szombat, A szülinapom. Igazából nem vágytam másra, csak úgy spontán módon létezni, katonás időbeosztás nélkül (ami nélkül nem működnek a hétköznapok), csak úgy belekapni ebbe-abba, sétálni egyet valamelyik gyerekkel (leginkább férjurammal persze, de a sok felügyeletre szoruló mellett ez most kvázi lehetetlen), könnyűt ebédelni, kipróbálni az új konyhai gépeimet, ugrálni a trambulinban, nézni a pancsoló gyerekeimet. Ilyenek. És valóban tökéletesre-könnyedre sikerült ez a nap. Csabi vigyázott a gyerekekre, így Botikával nyugodtan elmentünk epret szedni, sétálgattunk, hajolgattunk, beszélgettünk, ráértünk. Ebéd után Csabi finom sütikkel lepett meg minket, aztán csak kint heverésztünk a kertben, hintaágyban, s jó volt lenni. Kipróbáltam az új fagyigépemet, a délelőtt szedett eperből, egy gombóc árából egy liter fagyit kavart nekünk a masina. A cukordiéta után ugyan kicsit ütős volt a szombati bevitt kalória mennyisége, de hát egyszer 31 éves az ember...

Hát köszönöm mindenkinek a sok ajándékot, szeretnék én is azzá válni a körülöttem lévőknek...