A bizonyítványosztás is megvolt. Tényleg vakáció van. Egy kitűnő és egy jeles bizonyítvány.
Egy elsős, aki megtanult írni, olvasni, számolni, viselkedni, küzdeni, egy dologra koncentrálni, focizni, egyedül közlekedni, aki barátokra lelt, és aki boldogan vette át az igazgatótól a jutalomkönyvét. Jó volt látni őt.
És egy másodikos, aki több ezer oldalt elolvasott ebben az évben, aki vágja a szorzótáblát, aki jobban ír helyesen, mint sok felnőtt, aki kezdi megszelidíteni a hegedűjét és aki akkor is kitartott a sportban, amikor semmije nem kivánta. Boldogan vette át ő is a jutalomkönyvét a tanítónénitől, még ha még kicsit csalódott is volt, hogy hiába lett minden dolgozata ötös, technikából és hittanból csak négyest kapott. Az a fránya füzetvezetés...
Végigküzdötték szépen, becsülettel az évet, okosodtak, ügyesedtek, és
azt hiszem, talán azt is megértették, hogy a sok munka és az elért
eredmény azért összefüggenek...
És mindez persze mégsem a legfontosabb (még ha itt és most annak is tűnik), hisz Jézus az utolsó vizsgán nem azt fogja kérdezni, hogy hányas voltál technikából, hanem hogy szerettél-e eléggé... Remélem, a legfőbb leckét sikerül elsajátítaniuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése