Szeretem a Balatont. Sokszínűségével, mindent betöltő, pöffeszkedő jelenlétével. Ahogy hagyja magát, hadd tépjék szét a parti szelek, ahogy befogadja a zivatarokat, ahogyan megnyugszik, s magába vonz boldog-boldogtalant. Kell a víz látványa mindenkinek, a távlat, a tér, a horizont. Lenyugtat, gondolatokat szül, aggodalmakat kerget.
Élvezem, ahogy a gyerekek átadják magukat ennek a szabadságnak, s lubickolnak, ugrálnak, eveznek, siklót fognak vagy csak a hullámokat bambulják s Kite-karrierjükről merengenek. Nagyon kell nekik ez a szabad létezés, az eszköztelenség, az egyszerű muszáj: fel kell találniuk magukat. Jó, hogy ott nincsenek kiskapuk, kompromisszumok, mint itthon, nincs: még nézhettek egy kis mesét, amíg elkészül az ebéd, amíg kiporszívózok, amíg megszoptatom Bertát, amíg...
Lent a Balcsin 100 százalékosan együtt vagyunk, s hála a nagycsaládos nyaralásnak - még ha közben Csabi nincs is ott, hisz tart még a munka - jobban eloszlik a feladat, a felelősség, s jut végre olyanokra is idő, amire évközben csak vágyakozunk. Társasozás, napi kétszer játszóra menni, vagy csupán csak épp azzal az egy gyerekkel egyedül-együtt lenni. S ők is megtalálják, hogy valaki csak rájuk figyeljen... S bevallom, bár néha már lelkifurdalásom is volt, hogy nem tevékenykedem folyton, szóval én is pihentem. Többet, mint mostanában bármikor. Hála érte Maminak, Papinak, Marcinak, s mindenkinek, akik ott voltak, és lehetővé tették ezt, munkájukkal, szeretetükkel...
És még mi is történt velünk a múlt héten? Bertácska remekül akklimatizálódott, tanulgatja, mivel is töltse ki ébren lévő idejét, hisz az elmúlt két hónapban nem nagyon foglalkozott ilyesmivel. Vagyis mindig aludt. Nézeget, mosolyog, s csak néha türelmetlenkedik...
Anka boldogan babázott órákon át, s be nem állt a szája, igazán vicces, ahogy összefüggéstelen sztorikkal szórakoztat mindenkit, aki meghallgatja... s az elmúlt héten végre szobatiszta lett.
Fülöp - akinek nem a bátorság a fő erény, pláne ha vízről van szó - megtanult ugrálni a mély vízbe, felmászik a stégen a padra, s annak a tetejéről veti magát a mélyvízbe... Hát igenis bátor ő... S a négyévesek evezőversenyén is igen esélyesnek számítana.
Boti a kilométereket gyűjtötte új biciklisóráján, szélben, viharban, 50 fokban, s ha egy kicsit megunta, elevezett a bójáig és vissza, s közben fogott néhány siklót. Esténként meg nagyon szurkolt a németeknek.
Csabika kiolvasta újra a kis könyvtárát, megírt néhány mesét, és aztán megérdemelten néhány órán át ki sem jött a Balatonból.
A helyükön voltak, s eltekintve a szokásos kis játszmáktól, konfliktusoktól - ami nélkül unalmasan egyszerű lenne minden:) - igazán jó volt együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése