Adventi pillanatképek

Épp, hogy december eleje van, de már erősen benne vagyunk az adventben. Készülődünk, kívül-belül tisztogatnánk a lelkünket-környezetünket, hogy felragyoghasson majd karácsony éjszaka a Lényeg, a köztünk megszületni akaró Jézus... De valahogy ez a négy gyerek mindenre vágyik, csak nem a nyugalomra, békés, gyertyafényes imákra, az együttlét örömére. Persze, értem én, hogy gyerekek, és sokkal izgalmasabb elfújni a gyertyát, s belerúgni ima alatt a másikba, hogy megfigyeljük a reakcióidejét és tény, hogy egyszerűbb néha elégedetlenkedni, mint felsorolni azt a néhány jót, amiért hálát adunk, vagy amit másoknak tettünk. De talán pont ezt tisztít meg mindannyiunkat? Ez az állandó küzdelem?

A keretek amúgy adottak, csak vágyom rá nagyon, hogy ne csupán hangulat maradjon az adventi várakozás. Mert tényleg aranyosak, ahogy gyurkálják a kicsik a mézeskalácsot és a 3 kiformázott darab/óra mennyiség mellett még a háttérben szóló Kalákát is könnyen befogadják. Ugyan majdnem egy hétig sütöttük a másfél kilónyi tésztát ilyen tempóban, de legalább ők is beleadták a részüket. Meg tényleg megható, ahogy Boti mindenáron be akart nevezni az iskolai betlehemkészítő versenybe, s addig rágta a fülemet, amíg csak összekapartam a lánykoromban ott felejtett kreativitásomat, s összegyúrtunk kettesben egy kenyérbetlehemet. S olyan pillanatok is vannak, hogy reggel 6-kor azt látom, hogy a gyerekszobában Csabika a koszorú mellett ül (igen, csak kötött magának külön egyet, az áldott kis magánzó első gyermekünk) és egyedül imádkozik. Na szóval ilyenek is vannak. És minden este felírjuk, milyen jót vettünk észre a másikban, és gyűlnek a jászolban a cetlik, ajándékba egymásnak és Jézusnak.

S közben meg szüntelenül aktívkodunk, ma épp Hozd és vidd napoztunk, annak minden örömével és fáradtságával. Aztán Mikuláskupa a BVSC-ben, lelkes Botikánk 5 ezüstéremmel, kevésbé lelkes de hűséges Csabikánk egy arannyal lett gazdagabb. S azzal is elbüszkélkedhetünk, hogy egy gyerek sem úszott családi váltót a nagypapájával, csak Boti... Köszönet érte Papinak és köszönet apának, aki helyette bevállalta itthon a kicsiket...