2011. június 30., csütörtök

Tűzoltó leszek, vagy katona

Hát nem egyszerű olyan programot találni, ami 2-től 8 évig mindenkit borzasztó nagy lelkesedéssel tölt el. (Pedig Isten bizony igyekeztünk, hogy ne legyenek egymástól túl messze korban a gyerekek.)

Na tegnap is megpróbáltuk a lehetetlent: egy nyugodt, tartalmas, közös, kimozdulós délelőttöt. Az elején még a két nagy szabotőrködött, hogy ők nem jönnek Tűzoltó múzeumba, mert az dedós (ugyan nem tudom, mitől lenne dedós, mikor engem is baromira érdekel), s hoztak magukkal társast, ha unatkoznának. Fülöp maga volt a megtestesült lelkesedés, mert neki minden, ami tűzoltó, az szent és sérthetetlen. Ankának még nincs választási joga.

Hát elmentünk. És nem került elő a társas. Mert tényleg baromi érdekes volt. Különösen, hogy az egyik tűzoltó srác bevitt minket az állomásra, s miután megígértük, hogy mindnyájan egy helyben maradunk (ha-ha), s ha riasztás van, szélre állunk, megmutatott mindent. Fülöp kinyittatott vele minden tűzoltó autót, beült mindenhova, megnéztük, hogy a tűzoltóbácsi hogyan csúszik le a tűzoltólétrán az első emeletről, szóval volt élmény bőven. S mi meg csak tisztelettel bámultuk egymást a tűzoltófiúval, én azért, hogy mindezt a felelősséget hogyan lehet ép ésszel viselni, minimális fizetésért állandó készenlétben, ő meg azért, hogy hogy mertem eljönni négy gyerekkel egyedül. Hát köszönjük, hogy beleshettünk a kulisszák mögé...

Aztán, ha már X. kerület, irány az IKEA... Ami szintén jó mulatság, pláne ha ketté osztódunk: Boti Fülöpöt terelgette a játszóházban, Csabi nekem segített Ankát jobb belátásra téríteni, hogy ne pakoljon be mindent a bevásárlókocsiba. Ugyan némi kis izgalom mindig van a négygyerekes ikeázásban (pláne, hogy egy labirintus ehhez képest egyenes pálya...), Fülöp keze alaposan beszorult például a liftbe, meg a nagyokat is keresgéltem egy darabig, de a logisztikai érzékük biztosan fejlődött, mire megtalálták a kijáratot. És én is megvettem, amiket kellett. S hát a 10 ócsó hot-dog végül csak megnyugtatta a kedélyeket, így aztán hullafáradtan, de örömmel tértünk haza. Ilyen is kell néha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése