Na szóval gyűrjük egymást, hol Balcsin, hol otthon, váltogatva életünk színtereit, s próbáljuk értelmesen eltölteni a néhányhetes apanélküliséget. S hát lavírozok én is köztük rendesen, mert hát kell az erős rend, szabályok, főleg amikor egyedül vagyok négyükkel, s közben hát mégis vakáció van, szóval jól esik a kötetlenség, lazítás (ilyenkor éjféltájban különösen... kár, hogy fél 6-kor Anka torkában felébred a kukurikú).
Szóval ötletek és variációk, hogy mivel foglalja le magát legszívesebben a négy gyermek:
- hát a legizgalmasabb, soha ki nem apadó szórakozás és izgalomforrás egymás szekálása, s ha sikerül a másikat visításra bírni (a kicsiknél gyors sikerélményre lehet számítani), akkor teljes az elégedettség...
- biológusoknak (mint a mi Botink) kiváló időtöltő foglalkozás, a sikló, gyík és békavadászat, s garantáltan órákig képes a parton, nádasban zsákmányt kutatni (na és persze utána azt behozni a házba), s bár Anka és Fülöp mindig összevesznek a kifogott siklón, a nyertes, - ha túléli a kötélhúzást a sikló, általában igen - visszaengedheti azt a "Baacsiba"
- gyűjtőszenvedélyűeknek, (mint a két nagyobb) remek lehetőség (bár én egy darabig ódzkodtam erősen, de hát mindent már csaknem tilthatok...) a parton lévő sörösdobozok, üvegek és egyebek gyűjtése. A sörösdobozokat dísznek, az üvegeket pénzért - szól a magyarázat. Végülis jobb, mint mikor három borotvával állítottak be múltkor, hogy "nézzem meg, milyen kincseket találtak a parton..."
- autómániásoknak (mint Fülöp, és sajnos Anka is, bár lassan kezdenek befigyelni a babák is) van egy jó hosszú 4m-es kartoncső (még szerencse, hogy ilyen hasznos dologra tekerték fel a Pvc padlót...), amin keresztül naphosszat gurulnak az autók, buszok, nínózók, és garantáltan elszórakoznak vele kertben, házban, lépcsőn, ülőgarnitúrán
- játékmániásoknak (főleg Csabi, Botit azzá kell még tenni, mert kettesben nem annyira izgalmasak a társasok) végre van idő és lehetőség társasozni, megtanulni új játékokat, s javítani az évközbeni játékkal töltött szűkös átlagot
- könyvmolyoknak (szerencsére egy kicsit mindenki az) 16 könyvet kölcsönöztünk ki a könyvtárból, s majdnem Fülöpöt is beírattuk, mert így is ott kellett hagyni néhányat. Csendes pihenőben falják a betűket, regényeket, biológiai albumokat, Annapetigergőket (ebben Anka a vérprofi, egy órát egész biztos képes ellapozgatni egy ilyen könyvet, amit én azért annyira nem istenítenék, de tény, leköti őket), s ha megunták, velem olvastatnak.
- a koszhoz szenvedélyesen vonzódóknak (kábé mindenki) van homok, iszap, tócsák, vízzel telt árkok, vagyis itt a kánaán, csak győzzem cserélni az átázott ruházatot...
- és a vízi sellőinknek (szerencsére idén mindenki az) ott a stég, szörfdeszka, csónak, szóval lehet ugrálni, merülni, s inni a magyar tengert...
S köszönhetően a nagycsaládnak, Maminak, Papinak, Marcinak és minden rokonnak, Balcsira látogatónak a gyerekek szeretettankja folyamatosan töltődik, állandóan közösségben vannak, s átélik azt az elemi erőt, hogy fontosak, figyelnek rájuk, s nem csak anyából áll a világ...
Én meg hoztam magammal néhány könyvet, de még nemigen érintettem őket (pedig komolyan érdekelnek), azonban majd' minden nap eljutok futni, ami határozottan csend és kikapcsolódás együtt, s van még egy jótékony hatása, rossz idő, ide vagy oda, jólesik utána még a 18 fokos víz is.
S végül egy elszánt sellő (szigorúan úszószemüvegben és vizipisztollyal):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése