Én például már egészen biztosan nem fogok elhervadni, ugyanis, kétszer fél liter vízzel a nyakamban keltem, ehhez képest, ha Fülöp bepisil mellette, száraz marad az ágy. Apa szigorúan gondoskodik róla, hogy el ne felejtsem, meg vagyok keresztelve (tényleg tudtátok, hogy a locsolás erre figyelmeztet?), szerencsére már a slagos megoldás a múlté, marad a szóda, vagy a PEt palacknyi víz. Fülöp bizonyult ma a leghűségesebb tanítványnak, s semmi vers, csak nyakon öntött a kancsóval. Ugyan kicsit ő is megilletődött, s kicsit szabadkozásképp meg is magyarázta: "gyojsan jött a viz".
Na de ide is el kellett jutni, húsvéthétfő már a hegy csúcsa, s igenis intenzíven, belül megjártuk a szentnapok eseményeit, az utolsó vacsorától a feltámadás hajnaláig. Mert a húsvét mégiscsak életünk értelmét jeleníti meg, az egymásért való élés, önmagunk szeretetből való feláldozása, egészen addig, hogy szenvedünk, ilyen-olyan értelemben meghalunk, s hát a válasz: igen, van értelme, mert Krisztus feltámadt! Hát ha ezt megértenénk, akkor nyert ügyünk van... S a liturgiáknak is megvan ez az íve, s azt hiszem, a gyerekek is fogták, kapisgálják, hogy itt valami nagyon mély történik. Még azon is elfelejtettek felháborodni, hogy minden nap misére megyünk. Meg hát mi lehet izgalmasabb egy gyereknek, mint éjjel a sötétben, gyertyák fényénél keresztutat járni, vagy alvásidőben menni este a templomba, s lesni az embernagyságú feltámadási tüzet, s a közös templomi húsvéti vacsorán éjjel 11-kor telienni magunkat finomabbnál finomabb süteményekkel?! A kicsik is kitettek magukért, hősiesen végigülték (ha-ha...) a 2 és fél órás szertartást, s szó nélkül fenn volt élfélig az amúgy 7-kor fekvő ifjúság. Hát nem hiába, ünnep van. Na azt mondjuk már kevésbé értem, hogy ezek után miért kelnek ugyanúgy hajnali fél 6-kor, de mire felnőnek, majd kinövik ezt is...
Még a hajnali szürkületben gondosan megkeresték a nyuszi által ottfelejtett tojásokat, csokikat, egyebeket, s miután gondosan befalták őket (ha már eddig böjt volt, hadd egyék azt a csokit), komoly bokszmeccsbe kezdtek, mert hát ez a drága jó nyuszi egy hatalmas bokszzsákot cipelt el hozzánk a hátán. Na jó, a lényeg, nem ragozom túl ezt a nyúltémát, mert azért nem ez a húsvét közepe, de azért mégiscsak gyerekek, s hát hadd örüljenek. Ugyan a vagyonelosztásnál akadtak némi nézeteltérések, ugyanis Fülöp rögtön a sajátjának tekintette Anka új kismotorját, amit Mamiéknál hozott a nyuszi, s hazatérve beállította a háromra bővült gépparkjába, de Anka jószívű lány, vagy csak negyedik, mindenesetre bölcsen elnézte a dolgot. Mi meg elmagyaráztuk Fülöpnek, hogy csak egy feneke van, tehát az új járgány Ankáé.
S még egy pillanatkép arról, ki mit csinál a húsvéti reggeli helyett (nemhiába, ha teli a hasuk nyúllal, tojással, meg olvadós rágóval):
Na, ki marad az asztalnál?
S végül jókívánságként a tavalyi bejegyzés... Ünnepeljetek ti is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése