Annyi minden van, nehéz egyet kiválasztani. Rá kell, hogy jöjjek, hogy folyamatosan hálát adhatok mindenért...
A mai: Kétszer rohantam ma nagyon valahova kocsival, időre, minden mozdulat kiszámítva közben, gyerekek a kocsiban, dugó, autótömeg mindenütt, parkolóhely sehol. Már kezdtem elveszteni a türelmemet, meg a reményt, hogy le tudjak parkolni, s ne kelljen végigrángatni mindenkit több kilométer messziről, amikor végre felnéztem az égre, és csak kértem. Hogy legyen egy üres parkoló hely. Kértem, mint a gyermek az apját. És... Mind a kétszer el kezdett tolatni egy kocsi hátrafelé, s a lehető legközelebb tudtam megállni, s odaérni, ahova kellett.
Apró dolgok. Csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése