Kipróbáltuk, igaz, csak 6 napra. Élmény volt, remélem, a két vendég erdélyi kisfiúnak is, akit befogadtunk és nem érezték azt, amit nemrég egy kedves jóbarátunk mondott rólunk, miszerint olyanok vagyunk, mint az albán menekültek...
Dani és Dávid Gyergyóból jöttek csereutazásra, náluk voltak tavaly elszállásolva a mieink is, szóval a kapcsolat már megvolt. Élmény volt velük lenni és élmény volt megélni azt is, milyen 9-en lenni.
Igaz, kicsit szűkös volt a 7 személyes kocsink mindannyiunknak, igaz, hogy a reggeliző asztalnál olyan érzésünk volt Csabival, mint egy hivatásos büfésnek, és igaz, hogy este még a két fürdőszobában is turnusokra kellett osztani a gyerekeket, de cserébe kaptunk igazi pillanatokat, együttlétet, tanulhattunk empátiát, egymás elfogadását. Unatkozni meg biztosan nem unatkoztunk, a gyerekek sem. Mert hiába XXI. századiak mindannyian, hiába lételemük az internet (nekik is, egy kis 500 fős erdélyi falucskában is), mégis gyerekek, és a legnagyobb közös élmény minden ellenére a játék, a kertben futkározás, fáramászás, bújócskázás. Ezt olyannyira jó volt látni, hogy egyik este fél 9-ig hagytuk, hogy a sötétben rohangásszanak, mert nem volt szívünk elrontani az örömüket.
Csabikánk ment velük mindenhova, Aquaworldbe, sárkányhajózni, operába, repülőtérre, volt családi zarándoklat a városon át, Mátyás-templomban közös mise és sok-sok sport, foci, miegymás.
A vasárnapi közös programot kicsit komplikálta, hogy mi Csabival félmaratont futottunk, de így is belefért a családi együttlét, Mamiéknál vasárnapi ebéd, délután bejártuk még a Gellért-hegy magasságait és mélységeit, s olyan helyekre jutottunk el, ahol a mieinkkel sem jártunk korábban.
Jók ezek a lehetőségek, mert lépni kell, kifelé magunkból, nem zárulhatunk be a "szűk" családunkba, át kell élnünk, hogy szeretnénk másoknak örömet szerezni, s igazi hála volt bennem látva gyerekeink segítőkészségét, együttműködését, ahogy őszinte érdeklődéssel egy ismeretlen gyerek felé fordulnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése