Közeleg...

Őrült tempóban peregnek a várakozás napjai. Még akkor is, ha a legfőbb elhatározásunk az volt, hogy lassítunk. Kicsit ráérősebben együtt vagyunk, a gyerekekre több minőségi időt szánunk, egyáltalán a lelkünk utoléri a testünket. Hogy karácsonykor megtestesülhessen a Titok.

És tényleg olyan örömteli a lényegre figyelni, napról napra húzogatják az adventi naptárjukból a napi közös programot és várják, hogy a rutinon túl kicsit több is beleférjen a napokba. A korábbi évek adventi csokis-ablakos naptáraiból okulva, most meg sem próbáltuk ezt a verziót, hiszen valahogy nem fér a fejükbe, hogy nem az a lényeg, hogy addig rázzuk, míg a műanyag és a papír találkozásánál ki nem hullik az összes nap csokimennyisége... Most babazoknikból kreatívkodtam nekik adventi naptárat, az előszobában van felfüggesztve és csak mi érjük el... s a meglepetések mellé minden napra közös programot rejtegetnek a zoknik, kézműves, bábozás, diafilm, társas, akadályverseny, közös éneklés és miegymás, ami a 24 óráinkba belefér.

Aztán sokakat hívtunk vendégségbe, kicsit a kapcsolataink időszaka is ez az advent, ráérős beszélgetésekkel, őszinte egymásra csodálkozással. A gyerekek túlságosan is élvezik a nagy jövést-menést, a normálisnál is sokszor őrültebbek, mindenki mindent elkövet, hogy ő legyen a legérdekesebb, legfeltűnőbb, ki az érmeit mutogatja, ki szemtelenkedik, ki bunyózik, ki az asztal tetején táncol... Értem én persze őket, de azért ez kevés vigasz, mikor ég közben a fejünk, hogy igen, ennyit ért az elmúlt 3-5-7-9 év nevelése. Persze mindenki megjegyzi, hogy milyen jópofa, eleven gyerekek. Hát igen elevenek, így is lehet fogalmazni.

Egyébként meg tök normálisak is tudnak lenni, lelkesek, keresik a jót, néha teljesen önzetlenek, csak úgy maguktól, a hajnali misékhez pedig 5-kor kipattannak az ágyból és mennek apával rendületlenül. Mármint a nagyok. Idén megint lisztet gyűjtünk a jócselekedetekért, és abból lesz a karácsonyi torta Jézusnak, s komolyan veszik, esti imánál számolgatják, ki mi tett, hol lépett túl önmagán, és gyűlik a liszt. S remélem a fény is a szívükben.

Hát így várakozunk mi. Elevenen, meg-megújuló lélekkel.