Szóval itt ez a mi legkisebbünk, aki olyan égedelem volt nyár elején, hogy félni kezdtem, nem tesz-e komolyan kárt magában. Szedtem le emeleti ablakból, ahol a szúnyoghálót kalapálta rendes nagy kalapáccsal esti takarodó után, szedtem ki a kezéből ablaktörlőlapátot, amit egy nőies mozdulattal lereccsentett, szedtem le fa tetejéről, aludni persze nem akart, se este, se délután, enni csak kakaót vagy "szöpit" akart, viszont cserébe bárhol egy perc alatt pucérra vetkőzött, amit néha egy gumicszimával megtoldott a 40 fokban. Karakán egy leányzó. Vagy csak szimplán 2 éves.
De a nyáron helyre rázódott, kialakult Balatonon a kis napi ritmusa, elkezdett egyre jobban beszélni, megvolt a szabadsága, állandóan levegőn, vízben volt, és eltekintve a szokásos kisgyerekes konfliktusoktól ki voltam vele békülve. Persze ha valaki nemet mond, vagy kicsit megregulázza, mint a fúria felfújja magát, és a kis selyp hangján belekiabálja a világba: "menj innen, hülye vagy, buszi vagy!" (Nem felejtem közben, amikor Boti 2 évesen beszólt a kerületi főépítésznek, "benyomom a bácsi pofáját...", mégis remek kis fickó lett belőle.) Szóval Berta is tanulékony gyerek.
Bírom a kis önállóságát is, felül a wc-re, épphogy bele nem esik, de ő egyedül... Törli, lehúzza, ahogy kell. Amikor akarja. Ha nem akarja, akkor meg úgysem csinálja.
És végre egész nap volt társasága, ő a "Cuki", mármint a tesók között, ők dédelgetik, terelgetik, tanítják. Amúgy meg kitartó kis lányka, futóbiciklivel kilométereket megtettünk, túrán is gyalogolt rendesen, és ellenkezett, amikor be akartuk tenni a hátihordozóba...
Ez mind ő, a legkisebb ajándékunk, aki sokszor elvisz minket a végső határainkig, így aztán alaposan alázatra is nevel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése