Az egyévesünk

Hát így jártam, nincs több kisbaba a családban. Ez a Berta is gyerek lett. Alig néhányat aludtunk, és eltelt ez az egy év, s tudtam, hogy az újszülöttsége, a kis gyömöszölhető babasága mind csak egy pillanat, mégis most új érzés ez az önálló kisgyerek itt.

Sokat látott-tapasztalt, köszönhetően a kicsit sem nyugis életünknek, s szépen belesimulva az életünkbe, elfogadta, hogy ő is a pörgés része. Megszokta a nyüzsgést, kirándulást, útonlevést, s mindenhez alkalmazkodik, ha kell. Továbbra is ő a kedvenc testvére mindenkinek, (bár néha fogják és berakják a járókába, ha zavarja őket, én meg csak csodálkozom, hogy én nem ott hagytam két perce), állandóan kacarászik, végtelenül boldog, ha nővérei-bátyjai szóra méltatják. Hozzák-viszik, ágyból kiszedik, este énekelnek neki (sőt múltkor Boti egyedül fektette le aludni), kamrából kekszet halásznak neki, szóval működik a rendszer.

Négykézláb hódítja a világot, szigorúan zokniban, max. pillanatragasztóval lehetne rá cipőt erősíteni, kertben olyan otthonosan mozog, mint egy vérbeli kölyökkutya. Konyhaajtón kimászik, körbemássza a házat, és a bejárati ajtón visszajön... Na meg homokozik, gazol, és kóstolgatja (a mi nagy örömünkre) a világot.
És már véleménye is van, elég határozott. A minap adom neki a szokásos főzelékét, amiből rendes lány révén mindig 3 decivel bevág -, mikor meglátta, hogy a többieknek bizony pizzát sütöttem. Két kézzel verte ki  kezemből a kanalat, és mutogatott és nyammogott reménykedve a többiek felé, s mikor megkapta a kis szeletét, boldogan vacsorázott tovább. Ma már meg sem lepődtem, amikor is addig hadonászott a szokásos - külön neki főzött - ebédje ellen, mígnem megkönyörültem rajta, elétoltam egy tányér császármorzsát, és boldogan tömte be két marokkal a szájába. Éljen az önállóság!

És továbbra is jó gyerek, egy kis intermezzó után újra tíz órákat alszik éjszaka, most már a lányszobában, Ankával, szépen növekszik, bár díjbirkózó sosem lesz, sebaj, majd lesz, akit balettozni is vihetünk. A 8 fogával mindent megrág, és egy halvány "anya" kezdeményen kívül annyit tud mondani, hogy "nyam-nyam."
Ő most a kisgyerek-kisgond kategória, vagyis amikor még minden olyan egyszerű és idilli. Jó ez a jelen pillanat.

Hát igen, ajándékul kaptuk őt az Istentől, mi ajándékozhattunk neki életet, és ő jelenlétének ajándékával többé tett mindannyiunkat. Nagy csoda ez, hála, hogy megélhetjük. Isten éltessen, kicsilány!