Kétségtelenül új tapasztalat az életünkben: elengedni a
Nagyokat és bízni, hogy amit beléjük plántáltunk, az ad tartást, belső
biztonságot, talpraesettséget ott, ahova mi már nem érünk el. Most épp
Erdélyben voltak egy hétig, csereutazáson, iskolatársakkal. Ők, a nagyok: a másodikos, és a harmadikos.
Egy hét nélkülünk, ahol meg kell állniuk a lábukon,
kommunikálni kell a fogadó családdal, meg kell oldani a felmerülő kérdéseket,
be kell osztaniuk a kajájukat, pénzüket, vigyázni kell a cuccaikra és, és, és…
Teljesen ismeretlen területen, amúgy gyönyörű tájakon, a messzi Gyergyóban. Öt
nap után beszéltünk velük először, és öröm volt látni a skype-on, ahogy
ragyogtak, elvoltak, gyerekek voltak- egy távoli családban. Nehéz persze
elengedni, hogy címszavakban tudom csak, mit csináltak, hogy érezték magukat,
de azt hiszem, kell ez a szabadság nekik is, nekünk is.
És azt hiszem kellett nekik, az örök riválisoknak, hogy ott
kint, (egy családnál laktak) ők ketten alkotnak egy egységet. Ha akarják, ha
nem, egymásra is vannak utalva. Meg kellett
élniük azt, ahogy elvileg az ember elképzeli az igazi testvéri
kapcsolatot, véd-és dacszövetség, biztos pont a bizonytalanban. Szóval egyfajta
csapatépítő tréning is volt ez egyben.
És ahova még néhány éve mi cipeltük őket, Erdély
csodahelyeire, most már maguk készítették ott a kis fényképeiket, s tényleg jó
dolguk volt, Hargitán kalandparkoztak, fenyők felett csúsztak, Csíksomlyón a
nyeregben imádkoztak, az iskolaigazgató esztenáján a gyergyói hegyekben
bográcsoztak, cseppkőbarlangban másztak, Gyilkos-tónál, Békás –szorosban
turistáskodtak, a helyi iskolásokkal táncházaztak és ezer élmény, ami csak az ő
kis tudatukban raktározódik el.
És jóleső öröm volt látni, ahogy minden testvérüknek,
nagyszülőknek, nekünk hoztak ajándékot,
s mire is jó egy báty gondoskodó szeretete, Fülöp is megkapta a hőn áhított
lövedékes pisztolyát, amit mi biztos nem vettünk volna meg neki, Csabika meg biztos
volt benne – és igaza is volt persze – hogy mekkora örömöt fog szerezni vele…
Na szóval, újra együtt vagyunk. Egész furcsán-üresen kongott
a ház három gyerek mellett…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése