Let's bridge

Remélem, sokatokhoz eljutott már a Genfest híre, s a csoda, amit a fővárosunkban 12000 fiatal átélt az elmúlt napokban. Nem akarom túlmagyarázni, milyen az, ha a világ minden részéről ideözönlik egy sereg fiatal, és ugyanazt akarja: az Evangéliumon alapuló életet, s az ebből fakadó békét, testvériséget. Idealistának tűnik, de megélni mégsem az. Mert rajtunk múlik, hogy merünk-e nagyokat álmodni, s hinni bennük, vagy maga alá temet minket a nagy Realitás.

A legutóbbi Genfesten, Rómában, még lelkes együttjáróként voltunk ott Csabival, most meg még lelkesebben, egy kicsit megsokasodva...:)) A nyitókoncerten én csápoltam, a többi programon Csabi vett részt segítőként az Arénában, mi pedig itthon az internetről követtük az eseményeket. Nem mintha nem lett volna lehetőség élőben segíteni, de így ötük mellett elég behatároltak az elmeneteli lehetőségek. Igy hát én ezt az itthonlétet ajánlottam oda ezért a találkozóért.

De ma gondoltunk egy nagyot, s kimentünk mindannyian a Bazilika előtti zárómisére. Tartottunk egy kicsit tőle- mert hát kicsinyhitűek vagyunk -, s hát tömeg, meleg, ebédidő, nyűgös gyerekek, még nyűgösebb Anka, stb. De megint megkaptuk a százszorost: a sok zászló, a sok "megbarnult ember" , s a rengeteg rendőr mind lekötötték a figyelmüket, s egy órán keresztül tűző nap, s tömeg ellenére egy helyben követték a Szentmisét. Sőt, Anka még a pápát is látni vélte... S a lényeg, hogy talán a gyerekeink is megtapasztalták (mi meg megerősödtünk benne), hogy az Egyház az élet, és a hit az egyetlen, ami ennyi embert igazán összeköt. Hát akkor let's bridge...