Sokáig nem szerveztünk zsúrokat. Talán nem éreztem magam elég kreatívnak, ötletesnek, energiadúsnak, vagy csak előre megsejtettem, mi is vár ránk, ha belevágunk?!
Tavaly elkezdtük, így többet nincs megállás. Szép műfaj ez a közösségi szülinapozás, de már értem, miért nem vállalkoztunk erre korábban.
Szóval Csabi már egy hónapja 9 éves, de hát addig nem lehet igazán 9 éves az ember, amíg a saját barátai meg nem ünneplik ezt vele együtt. Mivel a nyár kicsit túlzsúfolódott, megvártuk a zsúrral a nyugalmas, ráérős, kipihent tanévkezdést.. Ha-ha. így ma egy évnyitó óvodás szentmise, majd 100 kilónyi almaszedés után délután vendégül hívtunk 15 osztálytársat. Volt minden, jó kis kerettörténet, játékok, vetélkedők, tánc, s hát igazán ki kellett tennünk magunkért, hogy a fiúkat levarázsoljuk a cseresznyefa tetejéről, s meggyőzzük őket, hogy van élet a trambulinon túl is, s a közösségépítés nem csak a közös bunyóból áll. Azt hiszem, egész jól sikerült. Örültek, lelkesedetk, mondjuk az érthetetlen számomra (pedig edzve vagyok), hogy ezt miért nem lehet néhány decibellel halkabban...(Konkrétan a CD-t nem hallottuk maximális hangerőn...) Az arányok javultak a tavalyihoz képest, mert Csabi idén már hajlott rá, hogy több lányt is meghívjon, így nem tömény vadulás volt a három óra. Drága férjem végtelen türelemmel és határozottsággal levezényelte a kitalált játékokat, és igazán társ volt mindenben.
És kiderült az is, hogy a hot-dog, a palacsintahegyek, és a fagyihalmok mind igazán közösségépítő élmények. Hát Csabikám, Isten éltessen újra, remélem, sikerült örömet szereznünk.
Szép volt, jó volt, de tény, azért annyira nem sajnálom, hogy egyelőre évi két zsúr a penzum.
Mi csinaljuk jol, ketszer ket szuletesnap lesz. Egy delutan, egy delelott, egy nap megvan a ketto. :) orulok, hogy jol sikerult! Isten eltese utolag is a nagyfiut!
VálaszTörlés