Szünidei beszámolónk folytatódik... Nem is tudom, hogy melyik a
szebb, amikor együtt a család kikapcsolódik, vagy mikor már végre itt az
iskola...?! Na jó, ez költői kérdés, de az első biztosan munkásabb...
Szóval kulturális program gyanánt cirkuszban is jártunk, ugyanis a
gyerekeink többször voltak már rokonoknak, barátoknak köszönhetően, de
én talán utoljára 5 évesen, valószínű Csabi is.
Ankán elgondolkodtam, hogy ne bízzuk-e oda valakire, pláne
alvásidőben, de hát attól szép, ha együtt a család. Hát megsejtettem,
hogy nem ő lesz a leglelkesebb cirkuszrajongó... Amint sötét lett,
velőtrázó sikollyal ugrott az ölembe, s rettegését még a hetek óta
ígérgetett nyalóka sem oldotta fel. Mondjuk, tényleg kicsit ijesztőek
voltak a kínai maszkok, kiáltások, s mindenféle effektek. De
megoldottuk. Anka fejére borítottuk Boti pulcsiját, s biztosítottam
róla, hogy ott biztonságban van. A bizalom fontos dolog, meg is
előlegezte nekem, s a kettőből másfél órát végigaludt az ölemben, az
utolsó két produkciót, amikor is egy biciklin húsz kínai tekert,
ámulattal nézte, s a végén megállapította: "jó volt a cirkusz, és imádom
a nyalókát."
A többiek szájtátva nézték a produkciókat, s végül azt se bánták,
hogy se bohóc, se állatok nem voltak. Zseniális is volt a koreográfia,
az tény, két órán át simán elálmélkodtunk rajta. Kifelé menet
megküzdöttünk még az egyszer használatos emléktárgyak dömpingjével, ami
annyiban autentikus volt, hogy minden eredeti kínai volt, de inkább a
látványt vittük magunkkal - Fülöp legnagyobb bánatára - az legalább
mindenképp eredeti volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése