Múmiák

A múltkori Közlekedési Múzeumot nehezen emésztették meg a nagyok... hogy szó szerint idézzem: "te csak a kicsikkel foglalkozol, őket szereted, őket viszed mindenhova, míg mi a rohadt iskolában vagyunk, csak őket kényezteted..." Hát azért próbáltam higgadtan a tudtukra hozni, hogy ugyanezt csináltam velük is, amíg itthon voltak, s tény, az iskola mellett nem lehet egész nap gyereknapozni, s bár keményen törekszem, hogy minél többször elhozzam őket napközi előtt, azért a fél 5-től fél 7-ig tartó aktív időszak tényleg nem ad teret a határtalan közös világfelfedezésnek.

Persze, tudom, arra vágynak, hogy csak ő kettőjükkel (sőt egyedül egyikükkel...) csináljunk valami izgalmasat, de ez igen erős logisztikát igényel. Ma megpróbáltam. Kicsik barátnőkkel délutáni pihiztek, én meg ellógtam velük a Múmiák közelről kiállításra. Mivel valami mély vonzódást táplálnak az ókori Egyiptom iránt, s a skarabeusz, a szarkofág és Tutanhamon náluk alapfogalmak, így nem jött rosszul a Szépművészeti Múzeum kezdeményezése. S hát túl az együttlét örömén tényleg baromi érdekesek voltak a kibontott múmiák, több ezer év ott egy emberben. Néztünk hozzá 3D-s filmet, választottak Tutanhamon-tollat, s láthatóan örültek a világnak. Aztán a Hősök terén turistásat játszottunk, végigolvastuk a királyok neveit, s úgy nézelődtünk-bóklásztunk, mintha a világon semmi más dolgunk nem lenne. Egy pillanatra furcsa volt, hogy senki nem akart az autók alá szaladni, s nem kellett minden idegszálammal koncentrálni, hogy megvan-e mindenki, de egy délutánra meg tudtam szokni ezt az érzést is.