Megvolt az első bizonyítványosztás is... Hát ezt is el kellett
kezdeni. És persze nagy a büszkeség, öröm, de sok a kérdés is - belül.
Mert tudom, nem a jegy a fontos, nem a teljesítmény, hanem... Mi is? Az
emberré formálódás, a lelki fejlődés, a kötelességtudat, a dönteni
tudás, a felelősség, a kreativitás, meg effélék. És érdeklődjön,
lelkesedjen a tudásért, tudjon problémát megoldani, lássa egybe a
dolgokat, gondolkozzon, és hát leginkább találja meg a helyét a világban
- ezek az iskolai álmai egy szülőnek.
De hát, ha kitűnő lett a gyermek, akkor már hadd örüljünk kicsit.
Szegénynek amúgy sincs könnyű dolga, hisz a szülei is mindig nyomultak,
tepertek, s hát kitűnőnek kellett lenni, kész. Még ha nem is ez a
fontos. És nem tudom jó-e, ha ezt örökli. De azért mégis jó, hisz
sikerélménye van, kihívja az igazgató, kap oklevelet, könyvet, dícsérik,
s hát jó neki. És hát úgy szeretjük, ahogy van, és ő - itt és most -
ilyen. Bár ha csak a fele jóságot, feladattudatot hazahozná, amit a
tanítónénik meséltek róla, én már bőven kiegyeznék vele.
Na tudom, nem ilyen bonyolult ez, de hát mégiscsak ez volt az első bizonyítvány...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése