Igen, 3 éves lett Bertuskánk. Hát nem így terveztük az ünneplést... Az elmúlt három születésnap (ugyebár a születése napjával együtt) Balatonon zajlott, egyszerűen, békében, csokitortával, hidegvizes fürdőzéssel, nosztalgiával emlékezve születésének kalandjaira.
És most hiába itt az ünnep, a 3 évessé válás nagy pillanata, helyette jött hányás, ótvar, láz, torokfájás (persze mindez a legkülönbözőbb felállásban, minden gyerekre és felnőttre elosztva), és a hűvös hétvége ígérete. De Berta boldog volt, különösen, hogy ő esett túl leghamarabb a kórságokon, s így egész nap lázban égett, hogy ő tényleg három éves már, és tényleg május lett (ez a két fogalom valahogy nagyon összeforrt benne), és két hányás között végül összedobtam a Csokitortát is, bár alig találtunk alkalmas pillanatot, amikor mindenki tartotta magát valamennyire, és röviden, de megköszöntöttük a legkisebbünket. Boldogan kirakta(tuk) az új boribonos kirakóját, és ágyba dőltünk, őket meg hagytuk, hadd ünnepeljenek a képernyő előtt Wall-e és Jégvarázs társaságában... Erőtlen, bágyatag, életszagú öröm, akár mint annó a születése után. Hát ilyen volt a mi majálisunk.
Aztán hétvégére csak összakapartuk magunkat, és lerobogtunk a Balatonhoz. Mert a májusi első hétvége az mindig ilyen: a szabadság, az újjáéledés, a vágyott idill igérete. És tényleg volt minden, ami 24 órába belefér, sárkányreptetés, kite-bámulás, snecivadászat a szeles hullámok között, (és végeláthatatlan damilbogozás), futás, Balatonba mártózás (szigorúan futás után), hatalmas biciklizések, társasparty, fagyi, játszótér, görkorizás (Berta az újonnan kapott görkorijával), esti csillagnézés, mise a kis kápolnában és rengeteg küzdelem az emberré formálás rögös útján (ezt inkább nem részletezném)...
és záróakkordként mindent megfogalmaz a Csabikától kapott anyáknapi versem:
3 évesen - Szeretlek Anya!
10 évesen - Igen Anya!
13 évesen - Mit akarsz már Anya?
16 évesen - Óh Istenem! Mit akar Anya megint?
18 évesen - El akarok menni itthonról Anya!
25 évesen - Anyának igaza volt!
30 évesen - Vissza akarok menni hozzá!
60 évesen - Anya elment!
70 évesen - Akármit megtennék, hogy újra lássam!
90 évesen- Vajon tudtam olyan jó ember lenni, mint Anya?
Drága Csabika! Hát ezt a verset megkönnyeztem!!!
VálaszTörlés