Szóval azt a kérdést tette fel nekem, hogy a kitartó blogírás hozott-e bármi változást a családunk életébe, a saját életembe, a házasságunkba, a saját lelkivilágomba?
Egész biztos hozott, bár sok kérdést is felvet. Azért írok, mert élek, vagy azért élek, mert írok?! Szóval a legfőbb változás, hogy nagyobb önismeretre, tudatosságra sarkall, hogy tényleg megéljem a pillanatokat és ne csak "vetítsek" olyat, ami nincs... És ha sikerül, akkor örülök, és látom értelmét az írásnak, ha nem sikerül, akkor meg elbizonytalanodom, és néha egy hónapig nincs bejegyzés. A másik nagy változás, hogy visszaolvasva a korább írásokat, bölcsebb leszek, hogy tényleg kár lett volna aggódni, minden elrendeződik, és egy puzzle részévé válik, higgyek csak bátran ebben, amikor bármi kérdés, nehézség jön szembe. Az már csak plusz ajándék, hogy sokakkal mégiscsak egy összekötő kapocs ez a blog, még ha a virtuális világnak megvan minden visszássága is...
A kedvenc bejegyzésem pedig? Talán most ez:
http://jelenpillanatok.blogspot.hu/2012/05/zsonglorkodes.html
Benne van minden kérdésem, kétségem, örömem, hitem. Bár utólag mindegyik posztot szeretem visszaolvasni...
És kinek adnám tovább?
Kikocsnak, akivel a hasonló élethelyzet, gondolkodásmód összeköt. Aki mer kérdezni, önmagával szembenézni, kíméletlenül őszintének lenni és végtelen szeretettel átölelni, betakarni, felemelni a négy gyermekét. Köszönöm a bejegyzéseit!
És a kérdésem hozzá:
Soha nem bántad meg, hogy ennyire őszinte mersze lenni a blogon?
Kikocs, ha van kedved, ajánld te is kedvenc posztodat, és add tovább valakinek ezt a díjat...
hát, most jutottam eddig, hogy megnézzem, mi is ez a díj, amit kaptam tőled. Köszönöm! Fogok agyalni rajta, hogy megírjam a választ és továbbadjam. Csak egy kis csend lenne körülöttem :)
VálaszTörlés