Igen, 8-an lettünk... Nem, nem úgy. Boti nagy örömére, régóta tartó vágyódása beteljesült. 9. szülinapjára családunkba költözött egy hüllő... Először kígyót akart, de arról sikeresen lebeszéltük (nemhiába az örök siklóvadász...), így hát maradt a nem túl nagy gondot jelentő leopárdgekkó, amivel kb. semmit nem kell csinálni, szimplán boldogít minket. Pontosabban Botikát, aki lelkesen simogatja, kézbe veszi, tesók is megsimogathatják, és drukkol neki, hogy sikeresen levadássza a beadagolt tücsköket. Igen, mert csak élő állatot eszik, a lelkem. Sebaj kiművelődtem már én is rendesen a tücsöktárolás fortélyairól, hibernálásáról, (hogy ne szökjenek, s éjszaka ne kelljen romantikus tücsökciripelést hallgatnunk), a különböző lárvák tápanyagtartalmáról, és a sivatagi fény különböző spektrumairól... Szép dolog a biológia.
Az állat hivatalos neve: Philippe Lahm, (sokáig úgy tűnt, Berta lesz a neve, de ez okozott volna némi kavart), beceneve Filkó, Berta szerint gáj-gáj.
A legújabb nézetem, hogy támogatok minden hobbit, kedvtelést, érdeklődést, ami némi valóságélményt nyújt a gyerekeknek, s nem ehhez az online-nyomkodós-képernyőbambuló-vibráló fura világhoz láncolja őket. S inkább veszünk neki gekkót, mint okostelefont, ami az ő korukban már szinte természetes az iskolában.
Hát, Isten éltessen Botika, légy boldog gekkótulajdonos!
4 éves gyíkvadász:
És Filkó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése