Szóval a hétvége nemcsak szombatból áll, így volt lehetőségünk aktívan kipihenni a szombat viszontagságait.
Felbuzdulva a remek időjárás láttán - na jó, imádkoztunk, hogy ne
ázzunk bőrig futás közben - Csabival ketten, futóversenyre mentünk.
Kellenek az ilyen jellegű közös programok, még ha az 5000 másik futó
között nem is elsősorban kapcsolatunk bensőségességét mélyítettük.
Maratont futottunk hatos váltóban, Csabi a munkatársaival, én a Közös
Sport egyesület tagjaként (ugye milyen jól hangzik?). Kossuth tér,
tömeg, szél, hideg, és rengeteg lelkes sportoló, és a legtöbb csapatban,
közösségben - kell ez a mai világban, amikor olyan kevés
közösségteremtő kezdeményezés van. És ráadásul sport, ami hát mégis csak
kell, hogy normálisak maradjunk, így a négy lurkónk mellett különösen.
Amúgy tényleg élveztem a futást, bár ekkora hajtás mellett nehéz lett
volna kocogni, így aztán jól kihajtottam magam a végére. De ez is
jólesett.
Délután pedig Botit ünnepeltük Mamiéknál, mert neve napja volt a mi
"buzogányos harcosunknak" (tényleg, a név ennyire alakítja a
jellemet?!). Hatalmas ebéd, "tóta", és igazi iskolás ajándék: az
Iskolatáska, boldog is volt a mi kis Botikánk. Azóta Fülöp is titokban
fel-felveszi és indul az iskolába...
Hát testiekben-lelkiekben feltöltődtünk a hétvégén- annyi bizonyos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése