2 éves kis gengszter

Na jó, nem is gengszter. Csak 2 éves. Nem tudom, a többiek is ilyenek voltak-e, bár felrémlenek mikróban lángoló cédék, tejfölös tésztával megpakolt mosógépek, elrágcsált földigiliszták, templomba pucéran berohanó lánykák, de Bertácskánk itt és most 2 éves, új helyzetekkel, új kihívásokkal. Már meg sem lepődök, ha a kertben tavaszias hűs időben anyaszült meztelenül 36-os sícipőben tologatja a motorját, vagy az ebéddel megrakott tányérját frizbiként hajítja a konyha közepére, és csekély szókincsével annyit tesz még hozzá: fújjj... Az akaratkinyilvánítás terén nincsenek gondjai.

Egyébként csudapofa, ragaszkodik, bújik, ölel, s hozzá még igazi nő is, állandóan öltözködik, és annyi babával jár-kel a lakásban, amennyit a kis kezei fogni tudnak, eteti őket, takargatja, szól nekünk, hogy "csss, baba alszik", s ha bárkinek sírhatnékja támad a családban, ő az első, aki szalad vigasztalni... Mert hát empátia az szorult belé erősen.

Ő lett a közös nevező a testvérviszályok kusza hálójában, vele mindenki kedves, őt még lehet csak úgy szeretgetni. A nagyok borzasztóan élvezik, hogy bármilyen hülyeséget meg tudnak vele csináltatni, kis bohócként mindent utánoz, például Botinak köszönhetően remekül boxol... Lehet, hogy nem véletlenül reszketnek tőle a játszótéren a gyerekek?!

Alakulgat ez a kicsilány, és alakít erősen minket is, mert a türelem már nem terem magától, belülről kell magunkból kicsiholni, hogy így ötödikként neki is kijusson belőle. És akkora adag derűt, nyitottságot, életet hoz a mindennapokba, hogy a mindent eluraló káosz felett csak nevetni tudunk rajta. Hát Isten éltessen, te kétéves!