Mindig igazi kihívás ez a nyári üzemmód, függetlenül attól, hol vagyunk és mit csinálunk. Mert ha nem csinálunk semmit, akkor is pereg ezerrel az élet, ha meg csinálunk valamit, akkor meg hatványozódik a fáradtság-élmény-öröm faktor.
Szóval a túléléshez (értsd háztartás, főzés, pelenkázás, elázott, saras és egyéb ruhák napi ötszöri cseréje) is rengeteg energiára van szükség, s néha úgy érzem, nem tudok honnan csiholni. S közben meg olyan jó, hogy végre mindenki itthon van, együtt eszünk (igazából az egész nap egy folyamatos kajakészítés, terítés, elpakolás), nem kell rohanni, van idő olyanra is, amire évközben nem nagyon.
A héten például itthon voltunk. Gyurmát főztünk, homokban pacsáltunk, lekvárt főztünk, bicikliztünk, fára másztunk (pontosabban inkább ők), kirándultunk, s jó volt elmerülni a kreativ semmittevésben. Hagyni őket, hogy érzékeljék maguk körül a világot, tegyenek-vegyenek, feltalálják magukat kötött programok nélkül is. Persze néha csak lézengenek, és ha én is fáradt vagyok, marad a mesenézés, de néha talán az is bocsánatos bűn, vagy legalábbis muszáj-kompromisszum.
Vasárnap meg gondoltunk egyet, és mise után kibicikliztünk mindannyian a Római-partra. Ritka pillanat, a három fiú már jól biciklizik, Anka még, Berta már tud ülni, azaz két felnőtt-két bicikliülés, s a képlet meg is oldódott. Döbbenet, milyen közel van a Római, és még mindig olyan hangulatos, mint amikor a "nagyok" még "kicsik" voltak és sokat jártunk oda. Továbbra is tartom a nézetem, miszerint a világ legjobb, legkreatívabb dolga, egy folyóparton kavicsokat gyűjteni, dobálni, szöszmötölni, kitudjamitcsinálni, és ezt csak a beígért rántott hal fokozhatja. Jó, hazafelé kicsit arrébb ment a Megyeri-híd, vagy mi voltunk fáradtak, vagy Fülöpnek volt sok 35 fokban a 20 km (eddig a játszótérre való eljutás volt a szint), a 16-os kis bringájával, szóval fél kettőkor a tűző napon, a bicikliülésből kidőlő, alvó lányokkal lassan ment a hazajutás. De akkor is, megküzdöttünk, s jó volt. Még az is örömmel tért haza, aki szabotálni akarta a közös családi programot.
Hát meg kell ragadni jól ezeket a nyári pillanatokat, mert most van itt a szeretettankok töltekezési ideje...
Ja, és Berta jó 14 hónapnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy nem csak a hiking műfajt gyakorolja (minden csúszdát, mászókát meghódítva), hanem megpróbálja az unalmas, előrehaladó, két lábon történő mozgást is. Persze, hol gyakorolja a két lábon járást, mint az étkező asztal tetején, kancsók, gyurmák és reggeli maradékok között lavírozva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése