Engedj el...

Hát igen, vannak korszakai az elengedésnek. Ami valljuk be, egy anyának nem könnyű. Még ha el is határozta, hogy nem fogja birtokolni a gyermekét, ajándékként tekint rá, akit néhány évre, évtizedre rábíztak odaföntről, hogy szeretetével embert neveljen belőle.
Ilyen  volt, amikor megszülettek, el kellett engedni azt az egymásban lévő szimbiózist. Aztán amikor abbahagytam a szoptatást, és többé nem voltam fizikailag nélkülözhetetlen. Aztán amikor először hagytuk ott néhány napra őket, hogy Csabival ketten lehessünk. Aztán amikor óvodába mentek, és rá kellett döbbennem, hogy ezentúl a nap nagy részében nem hozzám fognak szaladni minden örömükkel-bánatukkal. Aztán amikor először mentek villamossal iskolába, s én csak bizakodtam, hogy minden rendben lesz. És...

Igazából, csak annyi történt, hogy Boti egy hétre edzőtáborba ment, igazi ottalvós, iskolás táborba. S bár érzelmileg igazán magabiztos emberke ő, s önálló is, s tudom, hogy minden helyzetet le fog tudni reagálni, mégis furcsa érzés elengedni egy hétre, úgy, hogy lényegében nem tudok róla semmit... Persze manapság az a módi, hogy viszik magukkal a kis mobiljukat, anya hadd hívhassa őket, mert nem a gyereknek van rá szüksége (nekünk sem volt annak idején), hanem a szülő akar tudni mindent, őrizni szorosan azt a lelki köldökzsinórt. Én abban hiszek, hogy ez a lelki köldökzsinór a bizalomból építkezik, ha valami van, úgyis megtudjuk. Bizalom, hogy amit belenevelgettünk, az segít neki megállni a helyét.

De azért egy kicsit hálás voltam, hogy az edző maga hívott minket első este, hogy minden rendben, Boti nagyon jól bírja a strapát, ügyes, aranyos, pontos, mindent megeszik, és nagyon kitartó, pedig ő az egyik legkisebb... S tudom, igazi jó tábor ez, rendszerrel, fél hatos keléssel, négy edzéssel, játékkal, esti mesével, a lelkük megsimogatásával.

Hát el kellett engedni valamit magamból, hogy ez a kis önálló fiúcskánk növekedhessen. De azért várjuk már haza!

Okosjáték!

Játszani, játszani, játszani... Hiába tudom, hogy lételeme ez a gyerekeknek, ettől fejlődnek, okosodnak, lesznek kiegyensúlyozottak, mégis hányszor találom őket inkább a képernyő előtt, vagy csak úgy, lézengve...
Én mindig is szerettem társasozni, és szép lassan sikerült beoltani a gyerekeket is, így a minőségi együttlétre adott a program. Már csak az a nehéz, hogy olyan játékot találjunk, ami értelmes és örömteli a négyévesnek is, meg a kilencévesnek is, meg nekünk is:)) Annó volt a Gazdálkodj okosan! meg a Ki nevet a végén, aztán kész. De ha már lehet választani, annyi jó játék van... Csak győzzön az ember választani...

Nemrég találtam egy oldalt, aminek már a neve is nagyon inspiráló volt (www.okosjatek.hu), a játékleírások meg még inkább. De egy leírás nem mindig elegendő, így hát íme a mi tapasztalataink. Két játékot próbáltunk ki a múlt héten, s alig vártuk Csabikával, hogy letegyük a három kicsit aludni délután, hogy végre nyugodtan játszhassunk... Az egyik egy asszociációs, gyorsasági, szókincses játék (ABC Dring), pofon egyszerű ötlet, variálható játékszabályokkal, jópofa képekkel. Adott négy kép, és hozzá az ABC egyik betűje, melyet az nyer meg, aki leghamarabb mond egy képen látható szót ezzel a betűvel. Addig játszuk, amíg valakinek nem gyűlik össze 10 betű. S mivel gyorsan kell mondani, hirtelen persze senkinek nem jut eszébe semmi, szinte hallani, ahogy kattognak a fogaskerekek odabent, s igazából baromira szórakoztató és mindig új a felállás. Aki ismeri már a betű fogalmát (kb 5 éves kortól), annak nagyon jó játék.

A másik a Vigyáz(z)6! junior változata, ez jó kis könnyed, mégis figyelős, változatos kártyajáték. Előnye, hogy rövid, így az esti mese elé befér még egy gyors kör... 4 pajta, mindegyikbe be kell gyűjteni 6 különböző állatot, minden sorba olyan állatot téve, ami még nem szerepel. Aki először összegyűjti, azé a sok állat, után újra üres a pajta, újra fel lehet tölteni állattal. A végén az nyer, akinek a legtöbb állata van. Gyors, pörgős, de oda kell figyelni, ha nyerni akarunk... Ebbe már Fülöpöt is bevontuk, egy kicsit úgy igazgatva, hogy ne mindig ő veszítsen...:)

Hát ilyenekkel töltjük ezeket a forró napokat, és azt hiszem, nem is kell nekik ennél több.
S mivel névnapok, szülinapok következnek, bővítjük a játékrepertoárt, majd írok róluk, hátha segít nektek a választásban...

Balatoni varázslat

Szeretem a Balatont. Sokszínűségével, mindent betöltő, pöffeszkedő jelenlétével. Ahogy hagyja magát, hadd tépjék szét a parti szelek, ahogy befogadja a zivatarokat, ahogyan megnyugszik, s magába vonz boldog-boldogtalant. Kell  a víz látványa mindenkinek, a távlat, a tér, a horizont. Lenyugtat, gondolatokat szül, aggodalmakat kerget.
Élvezem, ahogy a gyerekek átadják magukat ennek a szabadságnak, s lubickolnak, ugrálnak, eveznek, siklót fognak vagy csak a hullámokat bambulják s Kite-karrierjükről merengenek. Nagyon kell nekik ez a szabad létezés, az eszköztelenség, az egyszerű muszáj: fel kell találniuk magukat. Jó, hogy ott nincsenek kiskapuk, kompromisszumok, mint itthon, nincs: még nézhettek egy kis mesét, amíg elkészül az ebéd, amíg kiporszívózok, amíg megszoptatom Bertát, amíg...
Lent a Balcsin 100 százalékosan együtt vagyunk, s hála a nagycsaládos nyaralásnak - még ha közben Csabi nincs is ott, hisz tart még a munka - jobban eloszlik a feladat, a felelősség, s jut végre olyanokra is idő, amire évközben csak vágyakozunk. Társasozás, napi kétszer játszóra menni, vagy csupán csak épp azzal az egy gyerekkel egyedül-együtt lenni. S ők is megtalálják, hogy valaki csak rájuk figyeljen... S bevallom, bár néha már lelkifurdalásom is volt, hogy nem tevékenykedem folyton, szóval én is pihentem. Többet, mint mostanában bármikor. Hála érte Maminak, Papinak, Marcinak, s mindenkinek, akik ott voltak, és lehetővé tették ezt, munkájukkal, szeretetükkel...
És még mi is történt velünk a múlt héten? Bertácska remekül akklimatizálódott, tanulgatja, mivel is töltse ki ébren lévő idejét, hisz az elmúlt két hónapban nem nagyon foglalkozott ilyesmivel. Vagyis mindig aludt. Nézeget, mosolyog, s csak néha türelmetlenkedik...
Anka boldogan babázott órákon át, s be nem állt a szája, igazán vicces, ahogy összefüggéstelen sztorikkal szórakoztat mindenkit, aki meghallgatja... s az elmúlt héten végre szobatiszta lett.
Fülöp - akinek nem a bátorság a fő erény, pláne ha vízről van szó - megtanult ugrálni a mély vízbe, felmászik a stégen a padra, s annak a tetejéről veti magát a mélyvízbe... Hát igenis bátor ő... S a négyévesek evezőversenyén is igen esélyesnek számítana.
Boti a kilométereket gyűjtötte új biciklisóráján, szélben, viharban, 50 fokban, s ha egy kicsit megunta, elevezett a bójáig és vissza, s közben fogott néhány siklót. Esténként meg nagyon szurkolt a németeknek.
Csabika kiolvasta újra a kis könyvtárát, megírt néhány mesét, és aztán megérdemelten néhány órán át ki sem jött a Balatonból.
A helyükön voltak, s eltekintve a szokásos kis játszmáktól, konfliktusoktól - ami nélkül unalmasan egyszerű lenne minden:) - igazán jó volt együtt.