Szóval van egy Máriapoli elnevezésű rendezvény, nehéz a kategóriáját megállapítani, nem az a könnyen beskatulyázható rendezvénytípus. Ha össze kéne foglalni olyanoknak, akik nem hallottak még róla, akkor azt mondanám, hogy egyfajta családos lelkitábor- találkozó (a Fokoláre mozgalom szervezésében), ahol 0-99-ig mindenki azért van együtt, hogy megélje az Evangéliumot. Vagy másképp, az egyetlen belépőjegy oda, hogy szeretni akarjunk.
Ez persze ideálisnak tűnik (és ha belegondolunk, tényleg az), s megélni még inkább az. S mindezt Zánkán, gyönyörű környezetben, erdő, patak, Balaton, ablakból mókusok, s tavaszi verőfény- hát nehéz nem megérezni az Isten szeretetét... Szóval elmentünk a 4 gyerekkel, akik minden ideálisba visznek egy kis bizonytalansági tényezőt, de hát legyünk reálisak, ilyen az életünk. A nagyok tökéletesen feloldódtak az ismeretlen-ismerős közegben, saját programjaik voltak, önállóan jöttek-mentek, fociztak, gátat építettek, kalandparkoztak, kirándultak, s ismerkedtek, beszélgettek, folyamatos kapcsolatban éltek.
A kicsik meg boldogan fogadták a gyerekvigyázók kedvességét, kreativitását, ölelő szeretetét, s bár a közös étkezésekkor néha sokkot kaptak a 600 embertől, magukhoz képest vállalhatóak voltak. Fülöp is csak egyszer tűnt el, akkor is csak úgy gondolta, hogy mit neki sötétség, hazatalál a szállásra, ami azért igényel némi tájékozódóképességet. De meglett, nem kellett az erdőben éjszakáznia...
S mi? Hát tényleg hihetetlen, de a programok, előadások, beszélgetések, fórumok, meg egyebek 90%-án gyerekek nélkül aktívan részt tudtunk venni, ami azért nem kis feltöltődést jelentett. S az üzenet? Ha az Isten végtelenül szeret minket, akkor az egyetlen értelmes dolog, amit tehetünk, hogy az életünkkel válaszolunk Neki - minden jelen pillanatban... S tényleg lehetséges egy város, ha csak néhány napra is, ahol a szeretet a törvény, mert Jézus megígérte: "Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott leszek köztük..." Ehhez próbáltuk adni a jelenlétünket, meg azt a négy kis szelídmotorost...
