2015. december 3., csütörtök

Adventi hajnalok

Az adventi hajnalok különleges időszakai a földi létnek. Más értelmet nyer a sötét, a fáradtság, mert megszenteli a várakozás, a felfelé tekintés. Pedig hiába minden misztikuma, minden gyönyörűsége, én mégis világ életemben gyűlöltem a hajnalokat. Nem éreztem rá a frissesség, az új élet, az újrakezdés lehetőségére. Nekem az alvás a minden.

És mégis. Boldogan kelek egy-egy nap fél 6-kor. Örömmel figyelgetem a gyermekeimet, ahogy lázasan készülődnek, tanakodnak, fejtegetik az élet titkait. A legnagyobb épp hajnali misére készülődik, és "majd a templomban reggelizek" kiáltással apával elsuhan. Botikánk a mindennapos hajnali úszóedzésre pakolászik, nyugodtan, békében újságot olvasgat, teázik, s ilyenkor még a lelkét is meg lehet simogatni. 6-kor már alig néhányan vannak otthon. A később indulók az adventi naptár körül üzletelnek, kinek jut cukor, kinek csoki, ki kinek adja oda szeretetből. Fülöp gyertyát gyújtogat, mert imával kéne indítani a napot, amúgy elúszik minden a rutinnal. Anka meg lelkesen várja az aznapi húzást, mert most adventben angyalkázunk, mindenki húz a családból és annak próbál aznap örömet szerezni. Ha már eldőlt az angyalkák aznapi feladata, következik a felvilágosítás Anka részéről: "Berta, úgy tudod Fülöpöt szeretni, ha megkérdezed, mit szeretne reggelire, vagy hozol neki zoknit..." Vagy: "Berta, anyát úgy kell szeretni, hogy sokszor megöleled és imádkozol érte, hogy ne kiabáljon sokat, ha nem fogadunk szót..." Vagy: "Anya, éhes vagy? Pucolok neked mandarint..."

Igazi varázslat ez, még ha meg-megtörik is a szokásos próbálkozások, a "nem akarok bent aludni", a "nem akarok sapkát" és a "legózni akarok még" kis játszmái, mégis az öröm, hogy élhetünk, várhatunk, szerethetünk, beragyogja az egész napot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése