Mennek a napok, erős tempóban, s ismét szülinap kellett ahhoz, hogy gép elé üljek. Igen, Botika is 8 éves lett. Menthetetlenül nő, okosodik, erősödik, testben, lélekben, akaratban, makacsságban. S formálódunk vele mi is. Mert az elmúlt 8x365x24x60x60 pillanat sokat gyúrt rajtunk is, növekedtünk a szeretetben azáltal, hogy életet adhattunk ennek a kis emberkének.
Aki a mai napig nehezen emészti meg, (s nem is fogja soha), hogy ő a második, s ha a feje tetején állva futja körbe a házat, akkor is második marad. Nem tudom, ezt tette őt ilyen maximalistává, vagy csak szimplán nincs szerencséje, mert mindkét szülője örök maximalista volt, (van, lesz,) s ő "csak" örökölte, de mindenesetre néha nekem is ijesztő, hogy mennyire nem alkuszik meg kevesebbel. Legyen szó tanulásról, sportról, házimunkáról, fociskártyáról, bármiről.
Kicsit rezgett a léc, hogy tudunk-e nagy családi ünnepet tartani, ahogy szoktuk, és ahogy ő is várja évről évre. Csabi műtétből lábadozott, (pontosabban egy hétig nem bírt felkelni az ágyból), engem szimpla téli vírus döntött le hétközben, szóval a hétköznapi rutin is túlélő túrának bizonyult. De ha szeretni akarunk, kapunk odafentről erőt, meg is jött péntekre, lett ajándék, lett rend, lett kaja, s vasárnap tényleg szépen mindenki összegyűlt Boti és mindenki nagy örömére. A szokásos málnatorta sem maradt el, s hát a Ninjago harcosok serege, a fociskártyák, és a rengeteg pilóta keksz igazi örömet csalt a kis 8 éves arcára. Csabika a saját zsebpénzéből vásárolt Botinak Ninjagót, Fülöp pedig legalább 20 papírt teli írt a Botitól tanult betűkkel, s ugyan izgalmában nem merte odaadni, én továbbítottam a képeslapjait az ünnepeltnek. S Botika igazi empátiáról téve tanúságot nagyon örült nekik, és háromszor is megköszönte. Egyedül Anka nem bírta megérteni, hogy akármennyire is hisztizik, ma nem ő kapja az ajándékokat.
Ja, és olyannyira meggyógyultunk, hogy Csabi bevállallta itthon péntek estére a kicsiket, amíg én a két naggyal az Aquaworld-ben szülinap előpartyként nagyot csúszdáztunk. Botikát addig nyújtottuk, míg csak elérte a kritikus 130 centit, hogy aláírhassam, szülői felelősségre csúszhat a 140-es csúszdákon... Borzasztóan élvezték, én is, leginkább, hogy csak rájuk figyelhettem, s tizedszerre is felmentünk csúszni, ha ahhoz volt kedvük. Záráskor alig bírtak minket kitessékelni.
Az utóparty meg most vasárnap lesz, kilenc kisfiú, nem az a nyugisabb fajta, együtt, bent három órán át... Zsúrozunk...
